Pétervására és környéke ősidőktől lakott hely.
Régészeti leletek sokasága tanúsítja, hogy már az újkőkorban, majd a késő rézkorban, a bronzkorban és a vaskorban is éltek emberek ezen a vidéken. A honfoglalás után csakhamar a kabarok népcsoportjának előkelő ága, az Aba nemzetség telepedett le itt.
Legelső temploma már a 11. század elején állhatott, de a település első említése csak 1247-ből való, Peturwasara alakban. 1333-ban virágzó egyházként említik. A 15. század közepétől vásártartási joggal rendelkező mezőváros. Száz évvel később a török felégeti, de a város nem néptelenedik el; ma is élnek itt olyan családok, amelyeknek neve már a hódoltság előtti jobbágylistákban szerepelt: Eged, Varga, Sály, Bátka, Szántó. A város birtokosa és kegyura 1699-től 1945-ig a horvát eredetű Keglevich család volt.
Az 1848–49-es szabadságharc idején Máriássy János honvéd alezredes alakulatával rátört a város főterén táborozó császáriakra, érzékeny veszteséget okozva az osztrák haderőnek, von Schlick altábornagy azonban visszaverte a magyar honvédeket. Erre emlékeztet a Petőfi út egyik házának falába fúródott ágyúgolyó.
A történelem később sem kímélte Pétervásárát: a II. világháború alatt, 1944 decemberében a település hadszíntérré vált.
1956 őszén Pétervásárán is munkástanács alakult. A forradalom leverése után a helyi lakosság körében jelentős ellenállás bontakozott ki, melyet a hatalom csak nehezen tudott felszámolni. Többeket bebörtönöztek, köztük a Pétervásárai Járási Forradalmi Tanács elnökét (12 évre ítélték, az 1963-as amnesztiával szabadult).
A mezővárosi státuszát a 17. század végén elvesztő és attól kezdve nagyközségi rangú Pétervásárát 1989. március 20-án nyilvánították újra várossá. A közel 3000 lakosú település ezzel az ország akkor legkisebb városa lett.
A település jelenleg a járás központja. Bölcsőde, óvoda, általános iskola, szakközépiskola, könyvtár, művelődési ház, 2 bank, számos üzlet és szolgáltató is megtalálható a kisvárosban.
Jelenleg kb. 2500 fő lakja.
Keglevich-kastély
A horvát eredetű család első ismert őse Péter, aki 1300 körül élt. Fia Kegel lett a család névadója. Utódaik Kegel fiaknak, kegelvicseknek nevezték magukat. A magyar nyelvterületen ez a név változott Keglevich-csé. Buzini előnevüket ősi fészkükről, Buzin váráról (ma Zágrábhoz tartozik) vették. A XVI. században kitűnnek a török elleni délvidéki harcokban. Keglevich Gábor 1523-ban Jajca várkapitánya, aki a mohácsi vész után Habsburg Ferdinánd király pártjára áll. 1598-ban Keglevich III. György horvát albáni méltóságot kap. Egy másik Keglevich a 15 éves háborúban (1593 – 1607) Pálffy Miklós ezredében harcol a törökök ellen. A sikeres felvidéki hadjáratban felszabadítják Szécsény, Kékkő, Divény, Fülek, Ajnácskő, Tokaj és Hatvan várát.
A jól vitézkedő Keglevich II. Miklós itt marad Magyarországon, ő lesz megalapítója a család magyarországi ágának. Előbb diósgyőri, majd ónodi várkapitány. 1620-ban házasságra lép Mágocsi Gáspár egri várkapitány unokájával, Sövényházi Móricz Borbálával, kinek kezével szerzi meg Pétervására fele részét.
Fia III. Miklós, aki Zrínyi Miklós oldalán harcolt az 1663-64-es hadjáratban, a pétervásárai jószágra csak 1677-ben kap jóváhagyást I. Lipóttól. A kegyes császár ezt az adományt megtoldotta Torna várával és tartozékaival, valamint Torna vármegye főispáni tisztségével. Keglevich nem áll Thököly oldalára, hanem Bécsbe siet, hogy megvédje a császárvárost a Thökölyvel szövetkező török ostromlók ellen (1683). „Hűségéért” I. Lipót 1687-ben grófi rangot adományoz neki, a hét ágú oroszlános címerkorona kilenc ágúvá változik. Ezután a családra nyugalmas évek köszöntöttek. Többen közülük magas állami tisztségeket nyertek. 1699-ben Keglevich III. Miklós gyermekeit, Ádámot és Zsigmondot is beiktatják a pétervásárai örökségbe, s megkapják a Tatai és Semsey család birtokát képező másik falurészt, akiktől a király azért vette el földjeiket, mert Thököly oldalára álltak. Ettől kezdve a Keglevichek a falu egyedüli birtokosai.
1738-ban Keglevich Gábor plébániát alapít Pétervásárán, valamint a kastélyban egy kápolnát szenteltet fel.
Ekkor már itt állt a kastélyuk, de ez nem a jelenlegi formában, az a mainak egy része lehetett. Hogy milyen volt a család első pétervásárai fészke, nem tudjuk. Ennek átépítésére, bővítésére Keglevich gróf az itáliai származású gyöngyösi Quadri Kristóf építőmestert bízza meg 1758 körül. 1760-ban (a pétervásárai anyakönyv szerint) az építész a kastély kápolnájában köt házasságot Prem Anna hajadonnal. Az építkezést 1762-ben fejezik be. A kastély bővítését, vagyis a két oldalszárnyat és az összekötő, udvart lezáró gazdasági épületet csak 1803-ban építik meg. Ezt a munkát Keglevich Károly végeztette. Nevéhez kötődik a pétervásárai templom építése is, mely 1812-17 között történt.
A kastély leírása: Az emeletes barokk kastély homlokzatán kissé kiugró középrész (rizalit), francia manzard tetővel. Az utcai részt egy-egy oldalrizalit zárja, és kapcsolja az oldalszárnyat. A falba épített és faragott kiugró pillérek között köríves záródású kapuzat tetején két mélyített részben rokokó kővázák díszítették a hangsúlyos bejáratot. Előtte két oldalon, alacsony talapzaton műkő oroszlánok őrizték a kaput (ma a város központjában láthatók).
A kastély emeletén található, téglalap alapú Díszterem a kastély legszebb része. A teknő-boltozatos tér három ablakkal van megvilágítva. Belseje Beller Jakab gyöngyösi festő 1770-ben készült festményeivel van díszítve.
Cím: Pétervására, Keglevich Miklós út 19.
Pétervására Keglevich kastély címe – google maps link
Fájdalmas Szűz-temetőkápolna
Település központjában, útkereszteződések alkotta teresedésen, kupolával fedett kápolna, félköríves apszissal. Bejárati ajtó fölött évszámmal. Kupola és félkupola fedésű terek. Berendezése 18. századi.
3250 Pétervására, Kossuth Lajos utca 41.
Kulcs a Könyvtárban. Megtekinthető a könyvtár nyitvatartási idejében.
Telefon: 36/368-040
„A palócok péterkei székesegyháza” – Római katolikus plébániatemplom – Szent Márton tiszteletére szentelve
Pétervására első temploma a XI. században létesült, majd 1696-ban Szent Márton dombján elkészült az első kőtemploma. Eszterházy Károly egri püspök 1767-ben elrendelte, hogy a térség birtokosa, gróf Keglevich Károly ehelyett újat építsen, ám ő hallani sem akart erről. Így a régi templom renoválását kezdték meg a helyi jobbágyok saját erejükből, amiért egy évi mentességet kaptak a megyei közmunka alól. Végül 1811-ben azt a templomot lebontották és új templomot emeltek, így készült el a „palócok péterkei székesegyháza”. (Péterke a város csúfoló-becéző neve, az 1979-es etnikai kutatások szerint a település palóccentrum.)
A templom háromhajós, kéttornyos, neogótikus stílusú, kőfallal körülvett épület.
A két nyolcszögletű torony oldalai piramisformákat alkotnak, a közöttük látható háromszögű homlokzat kissé előrébb van a két torony között, csúcsán pedig vaskereszt áll. A sarkokra állatfej formájú vízköpőket építettek. A tornyot karcsú sisak teszi még szebbé. A toronyban 3 harang lakik, egy 5 mázsás, egy 4,5 mázsás és egy 60 kg-os lélekharang, a római katolikus egyház öt szentjének tiszteletére.
A főbejárat csúcsíves bélletén lépesméz sejtjeit utánzó díszítés látható, amelyet 10 kőpillér tart. A templombelső építtetője nem sajnálta a pénzt a legdrágább anyagokra, így építettek be vörös és piszkei márványt, verpeléti padlóköveket, az oltárképet pedig – ami Magyarország Nagyasszonyát ábrázolja a kis Jézussal – Hesz Mihály egri festő készítette. A neogótikus orgonaházat Rudassy László, az orgonát Ludwig Mooser híres salzburgi orgonaépítő (az egri és esztergomi Bazilika orgonáit is) készítette. Aranyozásra hetven aranypénzt használtak fel, míg a feljegyzések szerint a monstrancia – szentségtartó – 341 lat ezüstből készült. A templom tervezője Povolni Ferenc egri építőmester, aki az egri Kaszinó homlokzatát, Debrecenben a nagyerdei Fürdőházat, a Vigadót, a Városházát, a Szent Anna templom homlokzatát, a Huszárlaktanyát és a 9 lyukú Hortobágyi Hidat tervezte.
A korábbi barokk templomból megmaradt berendezési tárgyak:
- Faragott tölgyfa padok, 1750 körül, 1790 körül és 1798-ból – Kegyúri oratórium 1760-ból.
- Kanapé a kegyúri oratóriumban bükkfából, 1750 körül
- Tabernákulum – aranyozott ezüst, hársfából faragott, Öreg Hösz János munkája 1770 körül
- Sekrestyeszekrény – Vörös fenyőből faragott munka, 1770 körül – Szőlőfürtös cseppdíszes üvegcsillárok – 5 db – a XVIII. század közepén, Parádon készültek.
- Nepomuki Szent János ereklyetartója 1770 körülről.
- Két vörösmárvány sírfedő Az északi oldalhajban a padlóba süllyesztve található
Aranyozott ezüst úrmutató – a templom legértékesebb felszerelési tárgya. Az 1816-ban készített, hét és fél kilós, gótizáló, csúcsíves alakú, aranyozott, mérművekkel és csiszolt gyémántokkal díszített remekmű díszes talapzaton áll, melyet a Keglevich család címere ékesít.
Cím: Pétervására, Templom út
Szent Márton templom címe – google maps link
Megtekinthető szertartások alkalmával, valamint bejelentkezés alapján: 36/368-527
