Kisfüzes Heves megye legkisebb települése, zsákfalu. Határában folyik a Tarna-patak, A település szerkezete ma is őrzi a palóc hadak letelepülési rendjét és szokásait.
Kisfüzes ismert történelme mélyen visszanyúlik az Árpád-házi királyok koráig. Az első okleveles említése 1296-ban történt Fyzes névalakban. 1903-ig Füzes néven ismert, majd ekkortól lett Kisfüzes.
1311-ben Károly Róbert Pétervásárát és a környéken fekvő falvakat, köztük Füzest is Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adományozta. 1426-ban az Ivády család, 1489-ben a Kormos család fennhatósága alá tartozott. 1549-ben köznemesek birtokolták.
A törökök egri ostroma és északi portyázása 1552-ben a településre is hatást gyakorolt. A török feldúlta, az emberek szétszéledtek, a falu a pusztítás folytán elnéptelenedett, s a XVII. században is mindvégig lakatlan maradt. A XVIII. század elején a pétervásáraiak használták földjeit.
1734-ben Mihalek Miklósné született Dorogfi Judit és Patay Kristófné, ugyancsak Dorogfi Judit, Füzesi birtokrészüket eladták sógoruknak, Okolicsányi Mátyásnak. 1736-ban a Ragályi-anyától született Zsoldos családtagok a füzesi ún. Verebélyi-jusst eladták Gellén Istvánnak és Gábornak. A Gellén és Okolicsányi rokonság 1738 táján benépesítette a mindössze 4-5 jobbágytelekből álló települést, amely a XIX. század első felében az Okolicsányi, Szerelem és Fáy családok birtokában volt.
1771-ben az úrbérrendezés során a falut harmadik osztályúnak minősítették és 30 hold szántót, 8 kaszás rétet adtak minden telekhez. Lélekszáma 1786-ban 159 fő, 1860-ban 235 fő volt.
A történelmi kutatások alapján a település egyetlen fennmaradt jelképe, az 1778-ban készült községi pecsét. A pecsét lenyomata földből kinövő fűzfát ábrázol, egyik oldalán „Füzes” másikon „1778” felirattal.
Jelenleg kb. 100 fő lakja.
Régi temető kő síremlékei, kőkeresztjei
A település új temetőjének megnyitása után a régi temetőbe nem történt temetkezés, ezért a falu közepén álló dombon a temető egységes, 19 századi, és 20 század első feléből származó, faragott kő síremlékek találhatóak.
